Tóth Árpád: Lélektől lélekig

Állok az ablak mellett éjszaka,

S a mérhetetlen messszeségen át

Szemembe gyüjtöm össze egy szelíd

Távol csillag remegő sugarát.

József Attila: Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,

Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,

Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.

Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Babits Mihály: Bilincs ez a bánat

Az nem igaz, hogy nem birod el,

csak sírni szeretsz:

bilincs ez a bánat,

aranyperec,

eltörni szánod:

ily kincset balga, ki eldobál,

habár

baltüzü fény ez a matt opál.