P. Howard: A tizennégy karátos autó

        Ismét könyv kedvcsinálót hoztam. Bár ezúttal egy kicsit más vizekre evezzünk...

Egyik nagy kedvencem Rejtő Jenő vagy más néven P. Howard.

Temérdek jobbnál - jobb történetet írt, - melyek megunhatatlanok - hiába olvasom már vagy századszorra, ugyanolyan érzés mintha először fognám a kezembe, és fedezném fel a könyv rejtelmeit.
          A tizennégy karátos autót, édesapám adta a kezembe, mikor 14 éves lehettem, hogy értsem a szállóigéket amiket oly sokszor emleget azóta is.
Bevallom őszintén, nagyon sokáig nem szerettem olvasni, és hogy ennek a könyvnek a hatására, vagy sem, nem tudom, de könyvmoly lettem... bármit képes vagyok elolvasni ami elsőre felkelti az érdeklődésem! És ha így vagytok vele ti is, akkor remélem az ide bemásolt részlet, lázba hoz annyira, hogy kézbe vegyétek - százegyedszer is - és átéljétek Gorcsev Iván kalandos történetét.
"A raktárban sok civil volt, tehát senkinek sem tűnt fel, amikor besurrantak az egyik szomszédos, üres helyiségbe...
...Tíz perc múlva ismét visszatért Gorcsev, karján az alélt Laboux-val, aki közben elhagyta valahol a fél kiskabátját.
- Mi az? - kérdezte az őrvezető.
- Ez az illető hirtelen hanyatt esett.
- Hol ütötte meg magát?
- A fülem mögött. De én pontosan állcsúcson találtam.
A tábornok, úgy látszik, ismerte Laboux-t, mert nem szólt semmit, amikor a volt excellenciás kék szemgödörrel és fél zakóban beült melléje az autóba.
- Hajthatatlan - mondta Laboux, miközben Nizza felé robogtak.
- Ide nézz... A kerítésen dobták át az imént egy kővel - mondta de Bertin, és átadott egy levelet."